Kép a Wikimedia / Paginazero oldalról
Szereted az oszlopos kaktuszokat? És a bolyhos hátúakat? Ha mindkét kérdésre igennel válaszoltál, van egy faj, amit biztosan imádni fogsz: Cleistocactus strausii . Ez a pozsgás növény, amely könnyen megtalálható a faiskolákban, egy olyan növény, amely a terasz vagy a kert bármely napsütötte sarkát díszíti.
Minimális gondossággal, amiről most mesélek, minden nap úgy élvezheted ennek a kaktusznak a szépségét, mintha az első lenne.
Hogy van?
A Cleistocactus strausii egy oszlopos kaktusz tudományos neve, amely Argentína Jujuy és Salta, valamint Bolívia Chuquisaca, Santa Cruz és Tarija régióiban honos. A kaktust Emil Heese és Curt Backeberg írta le, és 1934-ben publikálta a Kakteen-freunden folyóiratban. Közismertebb nevén Ezüst Fáklya.
Szürkészöld szárakat fejleszt, amelyek magassága 3 m és szélessége 6 cm . 25 bordája van, amelyeket sűrűn borítanak a bimbóudvarok, amelyekből négy sárgásbarna, 4 cm hosszú tüske és 20 rövidebb, fehér, radiális tüske tör elő.
A nyár végén nyíló virágok hengeresek, vízszintesen növőek és sötétvörös színűek . Szinte teljesen zárva maradnak, csak a bibe és a porzó látható.
Milyen ellátásra van szüksége?
Cleistocactus strausii var. cristatus
Ha termeszteni szeretnél egyet, gondoskodnod kell róla, hogy közvetlen napfény érje , mivel félárnyékban nem érzi jól magát. Ezenkívül cserépbe vagy jó vízelvezetésű talajba kell ültetni, és nyáron hetente kétszer, az év többi részében pedig ritkábban kell öntözni.
Továbbá, hogy jobban és egészségesebben növekedjen, tavasz elejétől nyár végéig trágyázni kell egy speciális kaktusztrágyával ( itt beszerezhető ), a termék csomagolásán feltüntetett utasítások szerint.
Ha cserépben van, kétévente tavasszal át kell ültetni. Egyébként tudni kell, hogy -10°C-ig bírja a fagyokat , de ha fiatal, jégeső elleni védelemre van szüksége.